Általános jellemzők

Temerin területének legalacsonyabban fekvő részein terülnek el a Szlatyina és a bánomi puszták. Egykoron semlyékes, mocsaras területek voltak. A Szlatyina a Jegricska folyó holtágaként az áradások alkalmával rendszeresen megtelt vizzel. Az árhullám levonulása után a laposabb részekben visszamaradt viz hemzsegett a különféle halaktól, amit a környékbeli tanyasiak kosarakkal fogdostak össze, gyakran zsákszámra. A lecsapolással kiszáritott mocsarak helyén alakultak ki később az emlitett sóvirágos puszták, kaszálók. A táj arculatának átalakulásával egyetemben alakult át az élővilága is. Manapság számos – a pusztákra jellemző- ritka, védett állat- és növényfaj található meg itt.

Növényvilág

Mindkét területen pusztákra jellemző növénytársulásokat találunk. A kissé „nedvesebb” bánomi pusztákon megtalálható a zsombéksás (Carex elata), néhol a sóvirág (Limonium gmelinii) valamint a sziki őszirózsa (Aster tripolium), mig a Szlatyinán helyenként tömegesen virit a sóvirág (Limonium gmelinii) meg a sziki őszirózsa (Aster tripolium), de megtalálható a bókoló bogáncs (Carduus nutans), sziki mézpázsit (Puccinellia distans), valamint csenkeszek (Festuca sp.).

Állatvilág

A legkiemelkedőbb értéket az itt élő madarak képviselik. Megtalálható itt a fokozottan védett gólyatöcs (Himantopus himantopus ), bibic (Vanellus vanellus), a sárga billegető (Motacilla flava ) valamint alfaja a kucsmás billegető (Motacilla flava feldegg ), a szintén fokozottan védett parlagi pityer (Anthus campestris ), cigány csaláncsúcs (Saxicola torquata) sordély (Emberiza calandra), vörös vércse (Falco tinnunculus ), a pusztákat átszelő kanálisok partján a nádiposzáták (Acrocephalus sp.) de alkalmanként fészkel itt a ritka réti fülesbagoly (Asio flameus) is. A madarak mellett szép számmal képviseltetik magukat más állatcsoportok is. Megfigyelhető itt a mezei nyúl (Lepus europaeus), őz (Capreolus capreolus), menyét (Mustela nivalis), görény (Mustela putorius). Tavasszal a puszták laposabb részein, a téli csapadékból visszamaradó pangóvizek rendszeres petézőhelyei a vöröshasú unkáknak (Bombina bombina), barna varangynak (Bufo bufo), zöld varangynak (Bufo viridis), de a tarajos valamint pettyes gőték is felkeresik nászidőben ezeket a területeket. Sajnos szárazabb években ezek a mélyedések kiszáradnak, sokszor még mielőtt a béka vagy gőtelárvák átalakulnának, igy azok elpusztulnak.

Veszélyeztető tényezők

• a puszták feltörése (felszántása)
• gyomosodás (szegélyhatás a mezőgazdasági területek határán)
• kirándulók, horgászok (nem szándékos!) zavaró hatása
• a sóvirágok begyüjtése
• szemétlerakás

Védelmi intézkedések

• a fent emlitett kárositó tényezők kiküszöbölése fontos, ám nehéz feladat amely nélkül nem őrizhetők meg tartósan a puszták, valamint értékes élőviláguk
• száraz években fontos feladat lenne a petézőhelyek mesterséges viz alatt tartása, egész nyáron át.